33. sz. dokumentum - Radványi Imre[1] őrnagy hadifogoly részletes vallomása a Budapesten körülzárt erőkről 1945. január 22-én
A 2. Ukrán Front hadinaplója az 1945. január 1-31. közötti időszak eseményeit rögzítette Harkevics ezredes szerkesztésében, s a Pamjaty online irattár a keletkezés dátumát 1945. január 31. napjára teszi. A „SZIG. TITK.” minősítésű napló 2. [sorszámozott, pecsételt, eredeti-szkennelt] példányának borítóján látható „Jóváhagyom” felirat alatt Zaharov vezérezredesnek, a 2. Ukrán Front törzsparancsnokának a neve olvasható – aláírás nélkül, sk rövidítéssel. A jóváhagyás dátuma (a nap sorszáma kézírásos rájegyzéssel) 1945. március 30. A 170 gépelt oldalnyi napló 115-116. lapoldala tartalmazza egy magyar hadifogoly tiszt vallomását. A hadinapló e vallomás forrásaként a front törzsének felderítő osztályát jelöli meg 1945. január 22-i dátummal.
A fent leírtak szerint, a Budapest bevétele után két héttel véglegesített tartalmú hadinaplóban levő hadifogoly vallomás különösen azért figyelemre méltó, mert 1945. január közepén a szovjet felderítőkkel közölte, hogy a Királyi Várban bekerített hadcsoportok törzse az Alagútban van. A bekerített erők szándékairól vallomásában elmondta, hogy kitörésre készülnek Esztergom irányában, s tartalék lehetőségként Székesfehérvár irányában is. Bizonyos tehát, hogy a szovjet hadvezetésnek voltak általános ismeretei a bekerített erők kitörési szándékairól, igaz ennek részleteit ez a magyar fogoly nem ismerte.
A szovjet hadinapló 115-116. oldalán levő vallomás összefoglalója, teljes szövegben az alábbi:
RADVÁNYI IMRE hadiműszaki törzskari őrnagy fogoly, a magyar Honvédelmi Minisztérium Katonai-műszaki Intézete kutatási osztályának és a mérőeszköz szekciónak a vezetője BUDAPESTEN történt elfogásakor ezt vallotta: 1945. 01. 18-án BUDA térségében bekerítésben volt: a magyar 10. Gyho [gyalogos ho] legalább 3000 fő, a 12. magyar Gyho, legalább 3000 fő, az 1. Pho [páncélos ho] legalább 500 fő, harckocsijuk nem volt, 3. csendőr zszalj, legalább 2500 fő, VIII. és IX. utász zászlóaljak, 102. és 104. vasúti építő zászlóaljak, munka[szolgálatos]- és egyéb alakulatok legalább 2500 fővel, ifjúsági katonai szervezetek levente [a szövegben Devente], legalább 2500 fővel, PRUNOJ [Prónay] alezredes osztagai legalább 1000 fő, a 8. SS Lho [lovas ho] legalább 4000 fővel, a 22. SS Lho legalább 4000 fő, a Feldhernhalle SA Gho [gépesített ho] legalább 1500 fő, a 13. Pho [páncélos ho] 60 harckocsival – állomány létszámról nem tud. A bekerítésben összességében 1945. 01. 18-án a fogoly számításai szerint legalább 20.000 katona és tiszt volt. A bekerített csoportosulás törzse a Királyi Vár (103. objektum) alatti Alagútban van. A bekerítésben lévő hadcsoportokat PFEFFER WILDENBRUCH SS altábornagy vezényli. A német parancsnokság tervbe vette: az oroszok nyomásának mértékében a város nyugati részébe átvonulni, maguk mögött a hidakat felrobbantani és észak-nyugati gyülekező helyről ESZTERGOM irányába áttörni. A külső német hadcsoportnak GILLE vezérezredes parancsnoksága alatt, 6-8 hadosztálynyi állománnyal felmentő csapást kellett volna mérnie a DUNA mentén. E terv meghiusulása után a német parancsnokság az erői egy részét BUDAPEST nyugati részének védelmére csoportosította át azzal a céllal, hogy egy szűk arcvonal szakaszon kitörjön ESZTERGOM felé. Egy változatr szerint, a külső és belső erők kombinált csapásával SZÉKESFEHÉRVÁRRA is támadást készítettek elő. A fogolynak nincs tudomása e változat részleteiről.
A fogoly előtt ismert PFEFFER tábornok parancsa arra vonatkozóan, hogy minden, az arcvonalon megjelenő parlamentert agyon kell lőni.[2]
/Forrás: A Front törzs FO [felderítő osztály] tájékoztatója az ellenség helyzetéről és tevékenységéről a 2. UkrF arcvonalainál 1945. 01. 22-én/.
[1] Radványi Imre (1909.12.05. – 1984.12. 27.) 1932-ben avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. 1932-36-ban csapatszolgálatot teljesített. 1940-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1944-ben kapcsolatba került a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette ellenállási mozgalom katonai szárnyával. Igyekezett akadályozni a Haditechnikai Intézet Németországba telepítését, majd a front közeledtével illegalitásba vonult. 1945-ben jelentkezett a szovjet katonai parancsnokságon, és az akkor létrehozott vasútépítő dandár egyik zászlóaljparancsnoka lett. 1946-1951 között a Honvédelmi Minisztérium Elnöki Osztályának vezetője, e tisztsége mellett egy ideig a Miniszterelnökség Elnöki Osztályát is vezette. 1951-52-ben a Haditechnikai Intézet parancsnokhelyettese, majd főmérnök volt. 1947-ben vezérőrnaggyá léptették elő. 1952-ben tartalékállományba helyezték. 1952-1969 között a Csepeli Vas-és Fémművek Gépgyárában főelőadó, majd az exportosztály vezetője. 1969-től 1980-ig az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ osztályvezetője volt.
[2] Pfeffer-Wildenbruch az Osztapenko-Steinmetz ügy után csakugyan kiadott egy parancsot arról, hogy esetleges parlamenterek megjelenése esetén azokat fogadni tilos és tüzeléssel lehetetenné kell tenni azt is, hogy az arcvonalat egyáltalán megközelítsék – de nem azt parancsolta meg, hogy magukat a parlamentereket lőjék le, ebben az esetben ugyanis éppenséggel arra kellett volna utasítást adnia, hogy először engedjék őket közel az állásokhoz..