Budapest ostromának van egy évtizedek alatt elfogadottá vált alakja, aki szovjet tisztként hatalmas ismertségre tett szert Magyarországon. Osztapenko kapitány[1] szobra egykor a stoppal utazók kiinduló helye volt nyugati irányban, s a pesti szleng máig emlegeti a lehetetlen feladatokra, kívánságokra vonatkozóan azt, hogy „majd, ha Osztapenko lépést vált” (valamint a szobor helyétől nem messze működő MC’Donalds gyorsétterem is Osztapenko néven van nyilvántartva a cég belső irataiban). És persze sokáig mindenki úgy tudta, hogy a derék, fehér zászlós szovjet parlamentert a németek orvul agyonlőtték. Igaz, a legutóbbi években egyre többször történt említés arról, hogy a sajátjai végeztek vele. Dokumentum gyűjteményünk szovjet irattári anyagokat mutat be arról, hogy a Vörös Hadsereg legfőbb parancsnoksága azonnal tudta, hogy valójában miként halt meg Ilja Afanaszjevics Osztapenko százados. Csakhogy az igazság egyáltalán nem fért bele abba a moszkvai hazugságáradatba, amelynek nyomán a világnak hamis üzenetet kürtöltek szét – a hitleristák galádságára hivatkozva.

Oroszországban máig jelennek meg – befolyásos médiumokban is – újabb és újabb reprodukciói az egykori hamisított híreknek. A gazeta.ru 2019. október 29-én közölt cikket[2] Matvej Zaharov marsallnak, a 2. Ukrán Front egykori törzsfőnökének visszaemlékezéseiből idézve. „…a szovjet főparancsnokság igyekezett megóvni a magyar főváros építészeti emlékeit a régi városrészekben és ezért nem folyamodott a nehéztüzérség és a légierő bevetéséhez. Ellenkezőleg, a németek rombolták le módszeresen a várost, hiszen közvetlen irányzással[3] lőttek”.

Nem feladatunk gyűjteményünkben elemezni egy emlékező szovjet marsall és egy napjainkban publikáló orosz szerző szándékait. Annyi bizonyos, hogy az általunk a parlamenterek kiküldése témakörön kívül is bemutatott orosz irattári dokumentumokban, a szovjet katonai parancsok, a fenti idézettől merőben eltérő tényekről szólnak.

Az eddigi történelmi kutatásokban a legritkábban kaphatott figyelmet az az intézkedéssorozat, amely a szovjet hadvezetés felkészülését mutatta be arra az esetre, ha a szovjet parlamenterek által átadott ultimátumot követően Budapesten bekövetkezik a harci tevékenység megszűnése és a bekerített német és magyar csapatok kapitulációja. Egy parancs ezúttal két változatában is rendelkezésre áll, hiszen a 3. Ukrán Front főparancsnokának, Tolbuhin marsallnak a 46. hadsereg parancsnokához intézett parancsa[4] a 3. Ukrán Front 1944 decemberi hadinaplójának 218–219. oldalán olvasható és annak szövege hét pontból áll (13. sz. dokumentum). Ez a parancs a hadinapló 1944. december 28. napjával jelölt, alcímmel tagolt fejezetben (216. oldaltól) található meg.

Az ugyanezen parancshoz illeszkedő csapatparancs pedig azt mutatja be, hogy Kolcsuk vezérőrnagy., a 46. hadsereg 37. lövészhadtestének parancsnoka részleteiben mire adott utasítást a parlamenterek kiküldésével és az ellenség kapitulációjának bekövetkezésével, avagy ez utóbbi elmaradásával kapcsolatban (14. sz. dokumentum). Ez a dokumentum a pamjat-naroda.ru gyűjteményben önálló iratként[5] szerepel az alábbi címen: 44. 12. 29-én az ellenség Budapesten bekerített csoportosulása ultimátumot kap (29.12.44 г. окруженной группировке противника в Будапеште будет предъявлен ультиматум).

 

FORRÁSOK

13. sz. dokumentum: Tolbuhin marsallnak, a 3. Ukrán Front főparancsnokának parancsa a 46. Hadsereg parancsnokához 1944. december 28-án (hadinapló részlet) - fordítás

44. 12. 29-én parlamentereink ultimátumot nyújtanak át az ellenség Budapesten bekerített csoportosulásának azzal a követeléssel, hogy vessenek véget a harci cselekményeknek

és kapituláljanak…

Megparancsolom:

Abban az esetben ha az ellenség elfogadja a kapitulációt, úgy a tárgyalásokat a parlamenterekkel a harci cselekmények abbahagyásának rendjéről és a kapitulációról, valamint az ultimátumnak megfelelő jegyzőkönyv felvételét Ön folytassa le.

A tárgyalások BUDAÖRSÖN történjenek, készítsenek elő erre egy helységet és őrséget. A parlamentereket a tárgyalások után juttassák el az arcvonalra, gondoskodjanak a részünkről a biztonságukról.

A harci cselekményeket eközben ne hagyják abba, az Önre rótt feladatnak, a DUNA folyóhoz való kijutásnak, tegyenek eleget. A [német] parlamenterek által bejárandó útszakaszon 12. 30-án 11.30-tól 12. 30-án 12.00 óráig (moszkvai idő szerint) a tüzelést szüntessék be.

Amennyiben az ellenség elfogadja az ultimátumot, úgy a tüzelést szüntessék be és támadó tevékenységet ne folytassanak, ám eközben tartsák fenn a teljes harckészültséget azért, hogy ismét támadásba mehessenek át az ellenség lehetséges cseltevését – mivel elfogadhatják az ultimátumot azzal a céllal is, hogy kitörhessenek a bekerítésből.

Az adott időszakban gyakorolják a legszigorúbb ellenőrzést a csapatok felett, a BUDAÖRSRE vezető utat alakítsák erődítménnyé, amelyen az ellenség nem törhet át.

Amennyiben az ultimátumot az ellenség visszautasítja, úgy készüljenek fel és 44. 12. 30-án 12.30-kor nyissanak 15 perces össztüzet az RSz (rakétás egységek) minden kaliberű tüzérségével, így az M-31-essel is BUDAPEST legszélesebben elérhető területére. Ugyanekkor kerül bevetésre a front teljes légiereje. És induljon ismét határozott támadás BUDAPEST bevételéért.

Jelentést az intézkedésekről.

14. sz. dokumentum – a 37. lövész hadtest utasítása a parlamenterek ügyében – fordítás

Szigorúan titkos, a löv. ezredek parancsnokainak

1. 44. 12. 29-én parlamentereink ultimátumot nyújtanak át az ellenség Budapesten bekerített csoportosulásának a megadásra.

Az ultimátum határideje 44. 12. 29-én 12.00-tól 44. 12. 30-án 12.00 óráig tart.

A harci cselekményeket az előírt feladatokra vonatkozóan eközben ne hagyják abba, kivétel ez alól a BUDAÖRS, KELENFÖLD irányra előírt tűzszünet, ahol várható az ellenség parlament[er]einek áthaladása. Ezen a szakaszon a tüzet 11.30-tól szüntessék be 44. 12.30-án 12.00 óráig.

Amennyiben az ultimátumunkat az ellenség nem fogadja el 44. 12. 30-án 12.45-ig, úgy kezdődjék erőteljes tüzérségi előkészítés, a tüzérség minden fajtájának bevetésével, így az M-31-essel és aknavetőkkel, s ezután induljon erőteljes támadás BUDAPEST nyugati részének bevételéért.

Amennyiben az ultimátumot elfogadják, úgy a harci cselekmények abbahagyására vonatkozóan további rendelkezések lesznek.

BUDAÖRSÖN a 320. l[övész] h[ad]o[sztály] parancsnoka egy lövész ezreddel és a 7. t[üzér] h[ad]o[sztály] 11. tüzér dandárjával álljon harci készenlétben egy ellenséges támadás visszaverésére ebben az irányban.

44. 12. 30 folyamán a hadosztályok parancsnokainak, valamint a hadtest tüzérparancsnokának gondos előkészületeket kell tenniük a tüzérségi előkészítésre, a gyalogság készen tartására a támadásba történő bevetéshez.

A rakétajelet a tüzérségi előkészítés kezdetére és a gyalogsági támadás indítására magam adom meg: a tüzérségi előkészítés PIROS rakéták sorával kezdődik, a támadás megkezdését pedig FEHÉR rakéták sora jelzi.

Az ellenség részéről kiküldendő parlamentereket küldjék a rendelkezésemre BUDAÖRSRE.

KOLCSUK

CSELNOKOV

 

 

A 3 parlamenter kitüntetési adatlapja

A Budapesten 1944 december végén körülzárt német és magyar katonait erőket megadásra felszólító szovjet ultimátum átadását a pesti oldalon, Vecsés határában Steinmetz Miklós századosra bízta a 2. Ukrán Front parancsnoksága, a budai oldalon, ugyanazon a napon, a 3. Ukrán Front megbízásából Ilja Osztapenko százados indult el Budaörs és Kelenföld térségéből, s az arcvonalon át jutott el a német állások egyik parancsnoki fedezékébe. Mindkét parlamenter szovjet tiszt az életét vesztette a küldetése teljesítésekor. Az alábbi, Oroszországban nyilvánosságra hozott 3 forrás segítségével részletesen bemutatjuk Osztapenko parlamenter halálának körülményeit.

A három kitüntetési irat forrásértékét az adja, hogy mindegyik az orosz központi hadi irattárban van nyilvántartva. Az a körülmény pedig, hogy Osztapenko halálára vonatkozóan az szerepel ugyan, hogy „ubit”, azaz megölték –  egy akna szilánkjai – különös fontossággal bír a kapitány halálát követő szovjet propaganda mai elemzésének szempontjából. Hiszen az is nyilvánvaló az iratokból, hogy a kitüntetési felterjesztések a parlamenteri küldetés másnapján, 1944. december 30-án készültek. A frontparancsnok, a főhadiszállás Budapestre delegált megbízottja és Moszkvában a Sztavka azonnali, pontos értesülésekkel rendelkezett a valós történésekről. Van olyan irat is, amely Osztapenko kitüntetésének a jóváhagyását is tartalmazza a vonatkozó, 1944. december 31-én kelt parancs (lásd a 18. sz. dokumentumot) számának megjelölésével.[6]

A parlamenterek ügyét a részletekig menően követő szovjet hadvezetés tisztában volt az Orlov főhadnagyról szóló kitüntetési indoklás ama mondatával is, hogy „a csoport a mi aknavető tüzünk alá került”. Orosz szövegben fonetikusan: gruppa popala pod obsztrel nasego minamjotnogo ognya. Amint az is nyilvánvaló volt Moszkvában a katonai vezetők számára, hogy Orlovot egy 1944. december 31-én keltezett, sorszámot viselő parancs tüntette ki, vagyis a mai irattári adatok 1944. december utolsó napján a parlamenterek ügyében rendelkezésre álltak. Mégis arról szólt ettől kezdve a szovjet propagandaáradat, hogy a németek Budapesten parlamentereket gyilkoltak.

15. sz. dokumentum – Ilja Osztapenko kapitány kitüntetési adatlapja[7]

Osztapenko adatlapjának fordítása

OSZTAPENKO Ilja Afanaszjevics

Kapitány [százados], főinstruktor beosztását tekintve, az ellenséges csapatok állományához szóló munkát végzett a 316. temrjuki Vörös Zászlós lövész hadosztálynál

kormánykitüntetése (post mortem) Honvédő Háború Érdemrend első fokozata

(szül.) 1904 ukrán, a VKP/b/ tagja

A Honvédő háború résztvevője 1943 szeptembere óta.

Megölték 1944. 12. 29-én.

1942 óta

Sztavropol Kieg[észítő] P[arancsnoK[ság]

Vörös Csillag érdemrend 1944. 02. 10., Honvédő Háború érdemrend II. f[okozat] 1944. 12. 12.

OSZTAPENKO kapitány et. a 316. l[övész] h[ad]o[sztály] politikai osztályának főinstruktoraként dolgozott, az ellenséges csapatok és lakosság körében végzett feladatokkal 1943. 09. 08-tól 1944. 12. 29-ig.

Ebben az időszakban tehetséges, kezdeményező és lelkiismeretes munkatárs volt. OSZTAPENKO e[lv]t[árs]. tömegesen szervezte a hadifoglyok átküldését az ellenség állásaiba, aminek révén jelentős eredmények mutatkoztak: kb. 300 magyar és német katona jött át orosz fogságba.

1944. 12. 29-én OSZTAPENKO e[lv]t[árs] parlamenterként volt vezényelve a Szovjet parancsnokság ultimátumával az ellenség bekerített erőihez Budapest térségében. A kitűzött feladatot OSZTAPENKO elvtárs becsülettel végrehajtotta, méltósággal, bátorsággal és kitartással lépett fel, amint az egy szovjet tiszttől és parlamentertől elvárható.

A német állásokból visszatérőben OSZTAPENKO elvtársat egy aknaszilánk megölte. A Szovjet parancsnokság parlamentereként példásan végrehajtott harci feladatért, a bátorságáért és önuralmáért, valamint a fasiszták elleni küzdelemben az utolsó leheletig való helytállásáért OSZTAPENKO e[lv]t[árs] a HONVÉDŐ HÁBORÚ érdemrend első fokozata kitüntetésben részesül halála után.

A 46. HADSEREG POLITIKAI OSZTÁLYA

KÁDER OSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE

………..

/SZIROTOV/ VEZÉR-ŐRNAGY                          

1944. DECEMBER 30.

16. sz. dokumentum – Nyikolaj Orlov főhadnagy kitüntetési adatlapja[8]

Orlov adatlapjának fordítása

Családi név, keresztnév és apai név: ORLOV Nyikolaj Feodoszijevics

Rendfokozat: főhadnagy

Beosztása: főadjutáns a Temrjuki Vörös Zászlós 316. l[övész]h[ad]o[sztály], 1077 l[övész] zászlóaljnál kitüntetésre felterjesztése

Szül[etési] időpont: 1920, 

Nemzetisége: Orosz  

Párttagsága: VKP/b/ tagjelölt – 1942.

Részvétele a polgárháborúban, további harci tevékenységben a SZU védelmében és a Honvédő Háborúban (hol, mikor): a Honvédő háborúban, 1941 óta a D[él]Ny[uati] Fr[ont]. és a 3. Ukr[án] Fr[ont] kötelékében.

Volt-e sebesülése a Honvédő háborúban, vagy érte-e légnyomás: korábban könnyebb – 1941.

Mióta van a Vörös Hadseregben: 1939. 09. 19. 

Melyik kerületi Kieg[észítő]P[arancsno]K[ság] hívta be: a Kirov nevét viselő, Dobrovolszk-Leningrádi gyalogos iskola.

Korábbi kitüntetése: nem volt.

Állandó lakcíme, szüleinek címe: kitakarva

A személyes hadihőstett, vagy szolgálat részletes, tárgyszerű leírása:

A Parancsnokság parancsával ORLOV főhadnagyot 1944. december 28-án parlamenternek rendelték ki azért, hogy Budapest térségében ultimátumot adjon át a csapataink által bekerített ellenséges csoportosulás parancsnokának.

1944. december 29-én 11.45-kor Budaörs térségében egy 3 személyből álló osztag áthaladt az arcvonalon, ahol először puska- és géppisztoly tűz érte őket. Az ellenség első vonalának közelében a parlamentereket német katonák állították meg, mindegyik érkező szemét bekötötték és egy ismeretlen német egység törzséhez vitték őket.

A törzsnél egy ezredesi rangban levő német tiszt fogadta a parlamentereket, akik közül a rangidős OSZTAPENKO kapitány felmutatta a Budapesten bekerített csoportosuláshoz intézett szovjet ultimátum küldeményt.

A feladat végrehajtását követően minden parlamenternek [ismét] bekötötték a szemét, gépkocsiba ültették őket és ismeretlen irányban elindultak velük, s kis idő múltán kiszállítottak mindenkit a járműből, majd az arcvonalhoz vezették őket. Útközben a csoport a mi aknavető tüzünk alá került, amelyben OSZTAPENKO kapitányt megölte egy aknaszilánk.

E felelősségteljes feladat végrehajtásakor ORLOV főhadnagy egy szovjet tiszthez méltóan férfiasságot, odaadást és állhatatosságot mutatott, amiért kiérdemelte a Vörös Csillag érdemrend kitüntetést.

A kitüntetésre való felterjesztést Kuszurov gárda alezredes, a 46. hadsereg személyügyi osztályának vezetője írta alá, aki hivatkozik Konovalov vezérőrnagyra, a 46. hadsereg Katonai Tanácsának tagjára.

/Az irat dátumozásán a nap nem olvasható, de az igen, hogy 1944 december, a 46. hadsereg személyügyi főosztályának körpecsétje mellett aláírást nem tartalmaz – valószínűsíthetően irattári másolat – a szerzők./

17. sz. dokumentum – Gorbatjuk Jefim Taraszovics őrmester kitüntetési adatlapja[9]

A két tisztet elkísérő őrmester kitüntetési felterjesztésének indoklásában ez olvasható „aknatűz alá kerültek, amelyben egy aknaszilánk megölte OSZTAPENKO kapitányt – a csoport rangidősét”.

18. sz. dokumentum – Osztapenko kitüntetési előterjesztésének jóváhagyása