A szovjet egységek budapesti napi jelentései rendszeresen tartalmazták az elért sikereket, így az elfogott és megsemmisített katonák és a zsákmányolt harceszközök mennyiségét. Mivel a szovjet rendszerben a hivatali ügymenetnek szinte minden részén jellemző volt a tervteljesítés és az ezzel kapcsolatos statisztikai visszaélés, ezért ezek a győzelmi jelentések teljesen megbízhatatlanok. A statisztikai csalásokat ezen a területen igen könnyű volt elkövetni, mivel ritkán került sor az adatok ellenőrzésére, de ha ez meg is történt, akkor is lehetett hivatkozni arra, hogy időközben a zsákmányolt haditechnikát vagy hadifoglyokat más egység már elvitte. Az adatok szisztematikus hamisítása éppenséggel a szovjet jelentések alapos elemzéséből is kiderül, amikor mód van azok összevetésére a másik oldal anyagaival. Esetenként azonban még erre sincsen szükség. A rendre túldimenzionált győzelmi adatsorok ugyanis egy idő után a legfelsőbb vezetés figyelmét is felkeltették. Hozzá kell tennünk: az ebben a jelentésben észrevételezett különbségek már nem a hadosztályok jelentéseinek túlzásaiból, hanem az ezt követő hadifogolygyűjtés téves számaiból következtek. A különbség egy része természetesen abból is adódhatott, hogy a foglyok egy része megszökött, vagy a kísérő személyzet meggyilkolta őket (ez elsősorban sebesültekkel illetve mozgásképtelenekkel fordult elő). Mindez azonban nem magyarázhatja azt a hatalmas hiányt, amely a hadifogoly nyilvántartás terén a 2. Ukrán Frontnál kialakult. A hiány jelentős részét a pontos nyilvántartást vezetni képtelen szovjet bürokrácia okozta.
35. sz. dokumentum fordítása: Hadifogoly átadás-átvételi statisztikai anomáliák
MALINOVSZKIJ MARSALL PARANCSA, 1945. FEBRUÁR 9.
Titkos
Parancs a 2. Ukrán Front csapatainak
019 sz.
1945. február 9. Harcoló hadsereg
A hadifoglyokra vonatkozó átvétel, nyilvántartás és áthelyezés ügyében kiadott körültekintő utasítások dacára, a hadseregeknél és a front hátországi főcsoportjainál nincs pontos átvételi és átadási nyilvántartás a hadifoglyokról.
Az NKVD hadifogoly osztályainak nyilvántartási adatai merőben eltérnek a hadsereg nyilvántartásától. Például: a 40. hadsereg adatai szerint 1944. 10. 06-tól 1945. 02. 05-ig az NKVD gyűjtőpontjain 16500 fő hadifoglyot adtak át, azonban az NKVD hadifogoly osztályának adatai szerint, ugyanezen időszakban a 40. hadseregtől 13024 főt vettek csak át, s ugyanígy a 6. g. harckocsi hadseregnél 8551 fő átadását jelzik, az NKVD gyűjtő pontjain pedig 7316 személyt tartanak nyilván.
Esetenként a csapatok a hadifoglyok leadásakor közvetlenül a frontok gyűjtőpontjaihoz fordulnak anélkül, hogy a hadseregek törzseinél ezeket az adatokat nyilvántartásba vennék.
Sok hadifogoly kerül egyenesen a frontok betegellátó helyeire, ahonnan őket a hátországba irányítják és a többségük nincs nyilvántartva a frontok gyűjtőhelyein.
Például: a front egészségügyi főcsoportjának adatai szerint 1944.10. 06-tól 1945. 02. 05-ig a frontkórházakat 42799 fő hadifogoly járta meg.
A budapesti csoport 1944. 10. 06-tól 1945. 02. 05-ig 64950 foglyot ejtett, ám az NKVD hadifogoly osztályának adatai szerint a 2. Ukrán Front főcsoportja csak 16797 főt tart nyilván az onnan átvettek létszámaként. [Az adatok feltehetően több seregtest által, korábban is regisztrált fogoly létszámot jelölnek a teljes időtartamra vonatkozóan, mivel a Budapest csoport 1945.január 11. előtt még nem létezett, így alakulatai e szervezetben nem ejthettek foglyokat 1944 októberétől.]
A Budapest csapatcsoport törzse foglyokat adott át a 3. Ukrán Front gyűjtőpontjain anélkül, hogy ezt jelentette volna a front törzsének.
A hadifoglyok őrzése az arcvonali gyülekezésből átvonulóban a csapat gyűjtőhelyekre nem megfelelő, nem zárható ki menet közben a hadifoglyok szökése.
MEGPARACSOLOM:
A front hátországi főcsoportfőnöke szervezze meg a hadosztályi-, hadseregi- és front szintű hadifogoly gyűjtőhelyek ellenőrzését, az eredményekről tegyen jelentést 1945. 02. 20-ig.
A 40. és a 6. g. harckocsi hadseregek parancsnokai állapítsák meg azt, hogy mekkora létszámú hadifoglyot ejtettek hadseregeik 1944. 10. 06-tól 1945. 02. 05-ig, hány főt adtak le a front hadifogoly gyűjtő pontjain, az eredményekről jelentsenek, 1945. 02. 15-ig.
A Budapest csapatcsoport parancsnoka 1945. 02. 15-ig terjesszen elő kimutatása dokumentumokat a 64934 hadifogolyról, akiket 1944.10. 06 és 1945. 02. 05. között ejtettek fogságba.
Készítsenek pontos kimutatást a hadifogoly beérkezésekről minden törzsnél és átvevő pontnál.
A hadsereg törzsek dekádonként terjesszenek be jelentést az elfogott hadifoglyokról, megjelölve a dátumokat, a létszámot és a front átvevőhely számát, ahol átadták a foglyokat az eltelt dekádban.
R. Malinovszkij marsall I. Szuszajkov v. ezr. M. Zaharov v. ezr.
38. sz. dokumentum: A hadifoglyok kivégzésének megtiltása
A 3. Ukrán Front 1944. december első napjaitól a Duna mentén, majd a Velencei tó felé haladva építette ki a német ellentámadások feltartóztatására létesített állásait. Eközben történt egy szovjet zászlóaljnál egy hadifogoly csoport agyonlövése. Egyelőre maga a tény megismerhető ugyan egy szovjet hadinaplóból, de máig (2020. január 19.) nem tudni, hogy az arcvonal melyik szakaszán, mely településen, és milyen nemzetiségű embereket, melyik alakulat/ok/ állományából mészároltak le – miután azok megadták magukat. A 3. Ukrán Front 346 oldalas hadinaplója az 1944. december 12-31. közötti időszak történéseit rögzíti. A kivégzések körülményeiről a napló dokumentumai nem szólnak. Az sem tudható, hogy egyáltalán bármiféle nyilvántartás, jelentés készült-e a magukat megadó katonákról. Egyetlen irat áll rendelkezésre, ez a hadinapló 220. oldalán a Tolbuhin marsall, frontparancsnok parancsára utaló rövid határozat. Ez feltünteti az elkövető szovjet katonai alakulat (zászlóalj) pontos számát, a kivégzéseket elrendelő Anyiszimov parancsnok családi nevét – a keresztneve és apai neve említése nélkül, és rendfokozatát: főhadnagy. Más dokumentumokból pedig azt tudjuk, hogy 1944. december 6-8 között a kérdéses egység Dunaföldvár-Perkáta térségében harcolt, ahol a helység bevétele során tömegesen adták meg magukat magyar katonák.
Alapvetően egy szövegértelmezés révén feltételezhető, hogy magyarok lehettek az áldozatok – lásd az alábbi dokumentum 1. pontjában: „különösen a magyarok”. Ez azért is valószínű, mert német oldalon rendkívül ritka volt katonák csoportos megadása. Logikai következtetésként állítható, hogy Anyiszimov nem került hadbíróság elé, mivel a megnevezett hadosztály parancsnoka „saját hatáskörben” kapta utasításba a büntetés kiszabását. Hozzá kell tennünk: az ügyben nem maga a hadifoglyok meggyilkolásának ténye, hanem a csoportos tömeggyilkosság a rendkívüli. Az egyesével fogságba eső katonáknak sajnos sokszor a lemészárlás jutott osztályrészül, de ez a harci helyzetben önkontrollját elvesztett szovjet katonák viselkedéséből adódott. Az itt ismertetett parancs azért rendkívüli, mert arra szolgáltat bizonyítékot, hogy hadifoglyok tömeges meggyilkolása bármilyen hadi szükséghelyzet nélkül, vezetői (tiszti) döntés alapján is megtörténhetett. Ebből egyébként következtetni lehet az alárendeltek mentalitására is.
A német hadvezetés 1944 december elején-közepén a Dunántúlon jelentős német és magyar erőket vetett be a Budapesten rekedt haderők megsegítésének, felmentésének szándékával. Az arcvonal két oldalán bevetett, szemben álló csapatok drámai összecsapásai közepette történt a szovjet oldalon az az eddig nem ismert tiszti önkényeskedés, amelynek dokumentumát bemutatjuk.
38. sz. dokumentum fordítása: A 3. Ukrán Front Katonai Tanácsának határozata
„Arra vonatkozóan, hogy [1944] dec. 7-én az előre nyomuló 4. g[árda]. l[övész]h[ad]o[sztály] 11. g[árda] l[övész]e[zredének] 3. zászlóalja a magát önként, fegyverrel együtt megadó 49 ellenséges katonát és 2 tisztet Anyiszimov főhadnagy zászlóalj parancsnok parancsára agyonlőtt a két megszökött személy kivételével, a front Főparancsnoka megparancsolta:
1./ A teljes személyi állomány számára tegyék világossá, hogy az ellenség sok katonája és tisztje, különösen a magyarok, nem akarnak Németországgal együtt harcolni és alakulatainknak megadják magukat fogolyként.
2./ Minden parancsnokunktól követeljék meg, hogy vegyék át és kísértessék a hadifogoly gyűjtő pontokra az átszökötteket és a hadifoglyokat.
3./ A 4 gárda lövészhadosztály parancsnoka – saját hatáskörben büntesse meg fegyelmi eljárásban, önkényességéért Anyiszimov főhadnagyot.
/A 3.Ukrán Front törzsének direktívája 00213/OP 1944. 12. 28./”
30. sz. dokumentum: Szovjet tisztek magyar fogságba esése 1944. október 21-én
Kramszkij ezredes a 3. gépesített dandár parancsnoka a 108. tüzér hadosztály törzsének parancsa értelmében, a front valós helyzetét nem ismerve, az ellenség kezén levő Nagy-Bag településen akart megfigyelőállást létesíteni. Hat gépkocsival el is indult Ravagy irányába a megfigyelőálláshoz. A járműveken 8 tiszt, továbbá 30 altiszt és közlegény tartózkodott géppisztolyokkal és puskákkal. Az útvonal felderítéséről és biztosításáról nem gondoskodtak. A magyar arcvonalhoz érve tűzharc kezdődött, több (szovjet) tiszt az életét vesztette. Kramszkij ezredes és törzsfőnöke fogságba esett. Az ellenség lefoglalta a járműveket, rádióadót, a rejtjelkulcsokat, iratokat, térképeket, a 7. tüzér ho teljes rádióforgalmazási adatrendszerét. Másnap délelőtt, a település elfoglalásakor a szovjet tisztek már nem voltak azon a településen. A Malinovszkij marsall által 1944. október 30-án kiadott parancs szerint nem az első alkalommal történt meg a Vörös Hadsereg szabályzataiban rögzített elemi követelmények figyelmen kívül hagyása. Ilyenkor tisztek is áttévednek az arcvonalon és az ellenség fogságába esnek. Hasonló eset egyébként német oldalon is előfordult, a legnagyobb horderejű ilyen ügy az volt, amikor a IV. SS páncéloshadtest Ia (hadműveleti) osztályvezetőjét, Fritz Rentrop Sturmbannführert fogta el egy szovjet felderítő csoport. Malinovszkij parancsa a 46. Hadsereg főparancsnokának figyelmét nyomatékosan felhívja e „szégyenletes fogságba esésre”, elrendeli a fegyelmi eljárásokat. A 46. Hadsereg tüzérparancsnokát szigorú megrovásban részesít, amiért nem volt tisztában a fronton kialakult helyzettel.
