„Az Akadémia nem akar bőven költeni, s nem vágyik pompás palotára, de saját, elég díszes lakásban kívánna működni, hiú fény nélkül ugyan, de nem is szorongva, s nem háborgatva, kellő nyugalommal, s a célra szükséges anyagi eszközökkel ellátva szolgálhasson a haza s tudomány ügyének.”
/gróf Dessewffy Emil, 1859/
A Lánchíd pesti hídfőjénél, az egykori kereskedelmi kikötőt övező Kirakodó, majd Lánchíd tér klasszicista stílusú, rendezett, harmonikus épületsora, a Hild József tervezte Lloyd-palota, Diana fürdő és Nákó-palota közelében, Friedrich August Stüler tervei nyomán épült fel 1862 és 1865 között a Magyar Tudományos Akadémia neoreneszánsz stílusú palotája. A mai V. Széchenyi tér 9. – Széchenyi rakpart 1–2. – Arany János utca 1. – Akadémia utca 2–4. által határolt területen a palota tömbjéhez csatlakozott Ybl Miklós tervei alapján az Akadémia bérháza.
Országos gyűjtés az Akadémia székházára
Az 1825-ben Magyar Tudós Társaság néven alapított Akadémiának évtizedeken keresztül nem volt állandó székháza, a Nákó-palotában és a Trattner−Károlyi-házban (ma V. Petőfi Sándor utca 3.) bérelt helyiségeket. A palota építésére 1858-ban báró Sina Simon 80 ezer forintot adományozott, a következő évben pedig gróf Dessewffy Emil, az Akadémia elnöke országos gyűjtést indított. A kezdeményezésből az 1850-es, 1860-as évek egyik legsikeresebb közadakozási mozgalma lett: a társadalom minden rétege részt vett benne. A beérkezett adományok az építési költségek több mint felét fedezték, így a befejezéshez kölcsön felvételére volt szükség. Pest városa 1860-ban kedvező feltételekkel telket adományozott a palota céljára, de az Akadémia a telket elcserélte a Dunagőzhajózási Társaságnak a Lánchíd térrel határos telkével, ahol a palota és a bérház megépült.
Tervek és stílusvita
1860 őszén az akadémiai Építési Bizottság meghívásos pályázatot hirdetett a palota terveinek és költségeinek kidolgozására. A pályázatra Henszlmann Imre (Gerster Károly és Frey Lajos pesti építészekkel társulva), valamint Heinrich Ferstel, a bécsi Votivkirche tervezője neogótikus stílusú épületet terveztek, míg Ybl Miklós neoreneszánsz stílusú palotát képzelt el, de benyújtott terveit másnap visszavonta. (A visszavonás hátterében az állhatott, hogy a pályázat beadása előtt Henszlmann titokban megállapodott a versenytársakkal, hogy neogótikus stílusú terveket készítenek.) A részvételre utólag engedélyt kapott Szkalnitzky Antal, aki hellenizáló elemekkel átszőtt klasszicista épületet tervezett. Az Építési Bizottság nem volt megelégedve a pályázat eredményével, ezért 1861 tavaszán titokban Leo von Klenze müncheni és Friedrich August Stüler berlini építészeket kérte föl újabb tervek elkészítésére: Klenze a klasszicista stílust, Stüler a velencei neoreneszánsz stílust választotta. Végül Stüler átdolgozott tervei alapján kezdődhetett meg az építkezés.
A palota építésének folyamata széles körű nyilvánosságot kapott: az egykorú képes hetilapok bemutatták a pályázatra készült terveket, tudósítottak a gyűjtés állásáról, közölték az adományozók nevét, és a sajtó fórumot biztosított az 1860−1862 között folytatott stílusvitának. A polémia nemcsak szűken véve a palota stílusáról, hanem tágabb értelemben a stílusválasztásról, a nemzeti stílus kérdéséről is szólt.
Az építkezés: fiatal építészek tanulóterepe
Az 1862 és 1865 között épített palota kivitelezését Stüler képviseletében berlini tanítványa, Szkalnitzky Antal, az Akadémia részéről Ybl Miklós irányította. Diescher József építőmester vállalta a kőművesmunkát. Az építkezés „[a] fiatal nemzedék számára valódi gyakorlati építészeti iskolát” jelentett: a művezetésben vagy az építkezésen dolgozott Hauszmann Alajos, Pártos (Punczmann) Gyula, Pucher József, Unger Emil. A húszas éveikben járó, vagy fiatalabb építészek és építészjelöltek valamennyien Berlinben végeztek, és később a magyarországi neoreneszánsz jeles képviselőiként működtek.
Az első jelentős neoreneszánsz középület
A Magyarországon első jelentős neoreneszánsz középület egységét a velencei reneszánsz és az antik-hellenizáló elemek szintézise adja. A háromhomlokzatos, belső udvaros palotaépület főhomlokzatát a háromemeletes, erőteljesen előreugró középrizalit uralja; az oldal- és hátsó szárnyak kétemeletesek. A középrizalit első emeletén a hatalmas félköríves záródású ablakokat korinthoszi fejezetű, alakos faragványokkal díszített oszloppárok választják el egymástól. A berlini Ernst March-gyárban készült terrakotta szobrok láthatók a középrizalit második emeletén (allegorikus nőalakok), illetve a homlokzatok találkozásánál, a sarkokon (tudósok).
A középrizalit földszinti részén hatalmas árkádnyílások, vörösmárvány lépcsők és három tölgyfa kapu vezetnek az elegáns előcsarnokba, amelynek folytatása az emeletenként kétkarúvá váló, félköríves karsztmárvány díszlépcső. A földszinten helyezték el eredetileg az Akadémiai Könyvtárat, az akadémikusok dolgozószobáit és az akadémiai bizottságok termeit. Az első emeleten alakították ki a heti üléstermet, az első- és másodelnök szobáját, a főtitkár és a pénztárnok lakását, illetve hivatalát. A díszterem és karzata a középrizalitban két szintet foglalt el (I−II. emelet). A második és harmadik emeleti termekben kapott helyet az Esterházy-képtár – a gyűjteményt Esterházy Pál herceg ajándékozta 1861-ben az Akadémiának, majd 1870−1871-ben megvásárolta a magyar állam, és Országos Képtár néven megalakult az egyik legjelentősebb képzőművészeti közgyűjteményünk.
Az Akadémia bérháza
A palota északi szárnyából fedett kocsiáthajtón lehetett eljutni a palotával egybeépített bérház udvarába. Az 1863−1864-ben épített bérház terveinek elkészítésével Ybl Miklóst bízták meg, aki a palotával azonos magasságú, de négyemeletes épületet tervezett (a bérház egyike volt Pest legkorábbi négyemeleteseinek). Az Akadémia bizalmi építészének tartott Ybl a dunai és az Akadémia utcai homlokzaton felhasználta azokat a motívumokat, amiket a palota pályázati tervéhez dolgozott ki. A kivitelezés Diescher József építőmester munkája. Az Akadémia Igazgató Tanácsa a bérházat befektetésnek szánta: a lakásbérekből származó bevételt az Akadémia működésére fordították. A bérház idővel a palota raktárterületévé, kiszolgáló épületévé vált, 1897-ben például az Országos Képtár gyűjteményeit helyezték el a bérház felső két emeletén. Az 1980-as években, az épület teljes rekonstrukcióját követően az Akadémiai Könyvtár költözött ide.
Az ünnepélyes megnyitó 1865. december 11-én
A palota ünnepélyes felavatására a rendes évi nagygyűlés keretében, 1865. december 11-én került sor. A több mint 800 férőhelyes díszteremben tartott, délelőtt 10 órakor kezdődő ülésen báró Vay Miklós felolvasta az Akadémia elnökének üdvözlőbeszédét, majd előadások következtek. Az ülés után a vendégek körbesétáltak az épületekben, később a meghívottak részére ebédet rendeztek a Frohner Szállóban (ma V. Nádor utca 22.). A megnyitóra a palota egyszerűsített képét ábrázoló ezüst és bronz emlékérméket verettek, valamint két fényképes emlékalbum jelent meg.
Boa Krisztina segédlevéltáros. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem és levéltár mesterszakos diplomát. Kutatási területe a 19. századi művelődés-, társadalom- és kormányzattörténet.
Felhasznált irodalom:
- 150 éves az Akadémia székháza. Épület-, intézmény- és gyűjteménytörténet. Szerk.: Bicskei Éva – Ugry Bálint. Budapest, 2018.
- A Magyar Tudományos Akadémia palotájának pályázati tervei 1861. Katalógus és források. Bewerbungspläne für den Palast der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. Katalog und Schriftquellen. Szerk.: Szabó Júlia. Budapest, 1996.
- A Szépművészeti Múzeum 1906–1956. Szerk.: Pogány Ö. Gábor – Bacher Béla. Budapest, 1956.
- Divald Kornél: A Magyar Tudományos Akadémia palotája és gyűjteményei. Magyarázó kalauz. Budapest, 1917.
- Kemény Mária: A Magyar Tudományos Akadémia palotája és bérháza. In: A modern reneszánsz derült idomai. Válogatás Ybl Miklós (1814−1891) épületeiből. Szerk.: Hidvégi Violetta – Ritoók Pál – Vasáros Zsolt. Budapest, 2014. 36–39.
- Kemény Mária: A Magyar Tudományos Akadémia palotája. Szerk.: Papp Gábor György – Boncz Hajnalka. Budapest, 2015.
- Marosi Ernő: Életmódja: építész, avagy: Ybl Miklós, az Akadémia bizalmi építésze. In: Ars Hungarica, 40. évf. (2014) 4. sz. 467–473.
- Rokken Ferenc: A Ferenc József-tér. In: Tanulmányok Budapest múltjából, 2. (1933) 40–62.
- Sisa József: A Magyar Tudományos Akadémia palotája. In: A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet. Szerk.: Sisa József. Budapest, 2013. 235–241. (A magyarországi művészet története 5/1.)
- Sisa József: Az Akadémia palotája. In: Sisa József: Szkalnitzky Antal. Egy építész a kiegyezés korabeli Magyarországon. Budapest, 1994. 16–31.
- Viczián Zsófia: A molnár (végre) a malomban – Arany János nyomában, 4. rész
- Ybl Miklós az Akadémia bizalmi építésze. Kiállítás születésének 200. évfordulója alkalmából. MTA Művészeti Gyűjtemény 2014. április 8. – június 8. Szerk.: Boncz Hajnalka – Kemény Mária. Budapest, 2014.