Budapest Főváros Levéltára és az Urbs Magyar Várostörténeti Évkönyv szerkesztősége 2019-ben A városok jogi helyzete, országrendisége és hatalmi reprezentációja a közép- és kora újkorban címen rendezte meg a VII. Magyar Várostörténeti Konferenciát. Jelen kötet az ott elhangzott előadások alapján szerkesztett tanulmányokat tartalmazza.

A szabad királyi városok felemelkedése, a városi privilégiumok megszerzése mellett a szabad királyi városi lét kiemelkedően fontos tényezője volt a városok rendként való elismerése és működése. A kötetben megjelent tanulmányok a városok jogi állásával, lehetőségeivel, a rendiségben betöltött szerepével foglalkoznak; a középkori viszonyok arra a kérdésre keresik a választ, hogy vajon a 16. század első negyedéig a Magyar Királyság városai rendelkeztek-e egyáltalán országrendiséggel, és ezzel egybefüggően: rendelkeztek-e a városok ekkor országrendiséggel? Helytálló-e a késő középkori Magyarországon a szabad királyi város kifejezés? A kora újkorban a városok a rendek biztos tagjává váltak, viszont kevés befolyással bírtak; érdekvédelmük hatékonysága viszont a történetírásban tapasztalt korábbi negatív képpel szemben jóval nagyobbnak bizonyult, főként a 16–17. században. 18–19. századi szerepük azonban még mindig feltáratlan, a városi követek tevékenységét pedig nem ismerjük kellő mélységben – az erdélyi városok tekintetében e megállapítás hatványozottan igaz: számos nyitott kérdést rejtenek magukban az erdélyi városok jogi státusával és politikai lehetőségeikkel, korlátaikkal kapcsolatos ismereteink. Hasonlóképpen fontos lenne ezeket a kérdéseket megvizsgálni a Délvidék, Szlavónia és Horvátország eltérő közigazgatási keretei között működő városainak esetében is. A szabad királyi városi rangot elnyert települések számára az elnyert privilégiumcsomag az egyik legjelentősebb tényező volt. A városi polgárság roppant büszke volt a megszerzett vagy öröklött rangra, az elnyert önkormányzati jogokra, amit a reprezentáció különböző építészeti, művészeti, vizuális és szimbolikus elemeivel is kifejeztek. A középkortól jelenlevő heraldikai reprezentáció és az autentikus városi pecsét egyre szélesebb körű használata mellett a díszesen megépített városházák, a várost védő és reprezentáló városfal és tornyok felépítése, kibővítése és tudatos ékesítése kifejezte ezt a büszkeséget és a rendek között elfoglalt helyüket. Ugyanezt fejezte ki a városi tér tudatos alakítása és az alkalmi, ünnepi térhasználat hangsúlyosabbá tétele.

A kiadvány a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.